2013. január 10., csütörtök

Az első átváltozás



 Sikerült írnom egy csipetnyi horrorral fűszerezett történetet. Azt hiszem le kéne szoknom a vámpíros-vérfarkasos könyvekről. Szóval tessék egy kis twilight, csak amúgy Kellásan! :D

Az erdő szélén álltunk, átölelve egymást. Fejem a vállának döntöttem, hozzábújtam . Életemben először voltam viszonzottan szerelmes. Rajongtunk egymásért. Vele biztonságban éreztem magam, nem bánthatott senki és semmi, ölelő karjai között megtaláltam a boldogságot. Amikor rám nézett, izgató, csiklandozó érzés, kaparászott először a gyomrom, aztán az alhasam táján, a tüdőmből kiszökkent a levegő, szívverésem a triplájára gyorsult. Őrülten kívántam az érintését, bármelyik pillanatban kész lettem volna odaadni magam neki, akár naponta többször is. A szerelemből sosem elég!

Gyönyörű volt az éjszaka, vártuk, hogy felkeljen a hold és felszikrázzanak a csillagok a fejünk felett.  Maga felé fordította a fejem, lágyan, mégis szerelemre éhesen megcsókolt. Közben az éjjel úrnője feltelepedett trónusára, sápadtsárga hálóingében és gömbölydeden. Túlságosan gömbölyűen!

Zak közben egyre mohóbban falta a szám. Hasamban érezni kezdtem, hogy kívánom őt. A bizsergető érzés egyre terjedt bennem, már elérte a nyakam is, majd felkúszott az orromba. Elváltam Zak szájától és a nyakába fúrtam az arcom, beszívtam parfümje illatát és mélyet szippantottam bőre kipárolgásából is. Orrommal simogatni kezdtem a nyakát.  Élveztem testének minden illatmolekuláját. Számmal is végigsimítottam lágy bőrén, ütőere finoman pulzált ajkaim alatt.  Leheletnyit felsértettem fogammal a bőrét. Azonnal elhúzódtam, ijedten figyeltem az arcát, mekkora fájdalmat okoztam ezzel. A sebből alig látható csíkban csordogált briliáns színű vére. Zak érzékeit annyira lefoglalta a szexuális izgalom, hogy talán még élvezte is a dolgot. Talán előjátéknak vette. Megnyaltam a szám. Orromba finom, édeskés illat kúszott be. Megtöltötte az agyam a vér illata.


Bensőmben a bizsergés szétterjedt. Kitöltött az érzés de a legfurább az volt, hogy nem éreztem, hogy kívánnám Zaket. Illetve teljesen másképpen kívántam. Mi történik velem? A testemet megtöltő érzés alakká formálódott bennem. Valami sötétbarna, puha, meleg és hatalmas. Ekkor éreztem meg a  csípős-fűszeres ammónia és korhadt fakéreg keveréke szagot, amit agyam először nem tudott azonosítani. Aztán rájöttem, farkasszag.  Bensőmben a bundás hívatlan vendég egyre csak nőtt, már sötét bundája is cirógatott belülről, de nem sokáig, mert hirtelen méretet váltott, s már kitörni készült belőlem. Minden sejtem felrobbanni készült az érzéstől. Egy normálisnak tűnő gondolattöredékkel még felfogtam, hogy üvöltök, Zakary pedig elenged és hátrahőköl. Még egy utolsó villanásra, emberi aggyal láttam rémült arcát, aztán a filmet elvágták.

Felé szimatoltam, láttam, ahogy egyre hátrál, éreztem a félelem kívánatos, kesernyés izzadságszagát, hallottam, ahogy vére felgyorsulva dübörög ereiben. Már csak egyet akartam. Rávetni magam a prédára és szétmarcangolni. Fogam belemélyeszteni húsába, feltépni a vörös csatornákat és kinyalogatni belőlük minden éltető cseppet.

Áldozatom futásnak eredt, én pedig élvezettel vettem üldözőbe. A vadászat jó! Messzire úgysem menekülhet. Az erdő az én birodalmam. Élveztem a hajszát.  A vacsi bemenekült az sűrűbe, én meg utánavetettem magam. Három ugrással már a sarkában voltam, elkaptam a bokáját. Lerántottam a földre. Vergődött, bundámba kapaszkodva próbált magáról lefejteni. Mellső lábammal ráléptem a tüdejére és elkaptam a nyakát. Azt a finom, selymes bőrrel fedett, pulzáló eret kerestem. Ráharaptam. Fogaim mélyen a húsba hatoltak, állkapcsom szorosan összezárult. Sokáig rángatózott, kapkodott levegőért. Amikor éreztem , hogy elernyed leengedtem a földre. Végigszimatoltam a testét. A legpuhább részt kerestem. Belemartam a mozdulatlan testbe és kitéptem egy darabot belőle.

2 megjegyzés:

  1. Még mindig szeretem a farkasokat - az erdőben élő vadakat, a vérfarkasokkal kapcsolatban továbbra is ambivalens érzéseim vannak... :-) Érdekes így E/1-ben, képszerű, nagyon valóságos a hangok és szagok miatt, viszont olyan félelmetes, mintha az áldozat szemszögéből írtad volna. Tetszik. :-)
    Üdv, Erika

    VálaszTörlés
  2. azt hiszem, kimaradt egy nem... "viszont nem olyan félelmetes" :-)

    VálaszTörlés

Segíts nekem a véleményeddel, hogy írásaim igazi élményt nyújthassanak. Ne félj, bírom a kritikát is, bár kétségtelen, hogy a dicsérő szavak jobban esnek. Viszont fejlődni csak akkor lehet, ha tudom, min kell változtatnom. A moderálásért bocs, hamar kiteszem a kommented, ha szalonképes. :)