...rengeteget gondolkodtam azon, napvilágot lásson-e ez a bejegyzés vagy maradjon meg magányos gondolatsornak. Mégis vállalom az esetleges megkövezéseket érte. Nem kötelező úgy látni a világot ahogy én. Ahogy mondani szoktam:
Sokféle nézőpontból lehet szemlélni a dolgokat, ám az én nézőpontom sem kevésbé fontos, mint a tiéd.
 |
| Munkából hazafelé a takarítónők :D |
Igen kérem, így néznek ki a profik! Jól felszerelve tudják mi a dolguk! (a porszívó masina hiányzik a képről. azt is cipelni szoktuk háztól-házig) :D
Ígértem, hogy tudósítok a kellemesebb munkáimról is, amik ugyan szintén a takarítás tárgykörébe esnek, mégis nagyobb kedvvel végzi az ember lánya, mint amazt. Gazdagéknál suvickolni egészen mást jelent, mint egy kollégiumi zuhanyzóban.
Volt többször olyan esetünk, hogy lemondták az aznapra megrendelt takarítás, mivel túl nagy volt otthon a rendetlenség. Szólnak, hogy bocsi, előbb elpakolnak (rendet tesznek), aztán mehetünk. Mi tehát nem azért megyünk, hogy rendet tegyünk, hanem hogy megtisztítsuk a lakást a kosztól. Értitek? Nem baj, ha nem, mert én is csak menet közben jöttem rá, hogy mi a különbség. A szanaszét hányt ruhák, játékok elrakása nem a mi feladatunk. A mosogatás szintén nem. (ha csak néhány pohárról, tányérról van szó, az belefér). Nekünk portalanítani, porszívózni, pókhálózni, kárpitot tisztítani, fürdőt, vécét, konyhát fertőtleníteni, tükröt, ablakot kell pucolni, ritkábban vasalni is szoktunk, de ezeket aztán különlegesen precízen. Nem maradhat ki egyetlen sarok, egyetlen él, semelyik kép a falon. Nem maradhat maszatos ujj-, és talplenyomat sehol, sem szekrényen, sem padlón, sem asztallapon. Nem állhatnak rendetlenül a kanapé párnái, nem lehet állatszőrös semmi. S ha azt gondoljátok, hogy ez egyszerű feladat, akkor nagyon tévedtek.
Angol munkaadóink különlegesen értenek ahhoz, hogy az őket kiszolgáló személyzet dolgát megnehezítsék. Nem emberileg, abban abszolút korrektek! Talán pár dologra már rávilágítottam az előző bejegyzésben, a távoli raktárakat és szűk lépcsőket, folyosókat emlegetve.
Nos, a szűk lépcsők itt is akadályt jelentenek. nem hiszitek el, hogy milyen macskaügyesség kell a böhöm vízszűrős takarítógépet felvarázsolni az emeletekre! Aztán említeném az angol szőnyegpadló-mániát is. Rengeteg helyen süppedős szőnyegpadlós felületek vannak, az összes lépcsőt beleértve. Itt nem divat az egyszerűen tisztítható kő vagy fapadló. A linóleum burkolat egyenesen szentségtörésnek számít! (Olyan csak az albérletekben van, mert ezeknek a bevándorlóknak jó ez is. :D ) Belépve a bejárati ajtón rögtön a (nagyon rég még) hófehér vagy krém, esetleg homokszínű szőnyegpadló terül alánk. Nem zavarja őket, hogy az év 80%-a esős-saras és mindez örök emléket hagy az említett felületeken. Pénz van, takarítónő van, a kárpittisztítást is kitalálták már, akkor hol a probléma? - kérdezhetnék, ha reklamálni mernénk a marhaságaik miatt. (Ha végleg kitakaríthatatlanná lesz a szőnyeg, vagy megunják nézegetni a koszfoltokat, felszedetik és újat rakatnak.)
Néhány helyen láttam már egy bizonyos lábtörlő-félét, ami az előszobai rész védelmét szolgálná, ám úgy hullik a szőre, hogy még a lakás legtávolabbi pontján is akad belőle. Mivel barna színű, istentelenül éktelenkedik a világos szőnyegen. Tapad, beáll a hosszú, puha szálak közé és pokoli erőfeszítés felszedni még a géppel is.
Azt is megfigyeltem, hogy ahol a padlót sötét színű szőnyegek fedik, ott világos színű állatot tartanak, ahol pedig imádják a hófehér bútort és talpalávalót, ott általában fekete vagy barna a házőrző kutya, macska, de akadt törpemalac is. Ezek azután önmagukat sem kímélve, folyamatosan hullatják a rájuk nőtt bundát. Főleg ebben a szokatlan 30°-ban.
A portörlést a polcokra és falakra zsúfolt megszámlálhatatlan tárgy, csecsebecse, kép és festmény változtatja gigászoknak való feladattá. Imádják a kandallókat, mert romantikus és meghitt hangulatot árasztanak...meg kormot és hamut és port minden mennyiségben. Hogy ezt ki és hogyan tünteti el szem elől, az nem az ő problémájuk. Ezért fizetnek minket, de nem molyolhatunk ám egész nap egyetlen lakásban! Másfél-két óra van megszabva kettőnknek. Ennyi idő alatt el kell készülnünk, mivel a túlórát nagyon ritkán fizetik ki (inkább félbehagyatják a munkát ott, ahol épp tartunk és többé nem hívnak dolgozni).
Hogy mégis mi a jó ebben? Az otthonok, ahová járunk gyönyörűek! Igazi meghitt életterek, ízléssel és igénnyel berendezve. A szerintem szűkreszabott, drága ágynenműs franciaágyakban minimum öt párna az illendő mennyiség. A kanapékon még több. Egyik szebb, mint a másik! Mert a szőnyegpadló mellett párnamániások is, és a hatalmas, földig lógó, nehéz függönyöket is imádják. (Mondjuk a rengeteg lakástextil kimosása már más történet. A csodás, drága kanapépárnák, huzatok, takarók legtöbbször igen koszosak, még a legelőkelőbb házban is. - az ágynemű nem az! - Valahogy idáig nem terjed az igényességük. Érdekes) Akadnak nemegyszer különböző régiségek, távoli tájakról származó dísztárgyak, amik között kellemes még a munka is. Szóval a belső terek hangulatát az angol kultúra, igényességét pedig a fontocskák menyisége határozza meg, s ez utóbbiból - első látásra - nincs hiány. A lakberendezésben nem a gazdaságosság a vezérelv, hanem a látvány.
Volt olyan megrendelésünk ahol a feladat az volt, hogy egy zsebkendőnyi udvarocska egyik sarkából össze kellett szedni, valamennyire feldarabolni metszőollóval és zsákba rakni az oda halmozott lemetszett tuja ágakat, utána pedig, kicsit összegereblyézni a a fűre hullott giz-gazt. A feladat "nagyságát" mutatja, hogy minden eszköz rendelkezésére állt a tulajnak (zsák, szerszám, két ép kéz-láb), s mindösszesen kettő (nagyon bőven számolva!) órát vett el az életünkből. A tulaj viszont nem csinálta meg sk., inkább kifizette a 20Ł-ot a munkáért, míg ő bent a házban tévét nézett. Persze nem tudom, mennyire gyakori az ilyen, mivel csupán egy-két hónapnyi élményanyagból gazdálkodunk.
Nekünk persze egyfelől jó ez az angolos lustaság, hisz amíg ők így állnak hozzá az élethez, addig mindig lesz itt munkalehetőség. Másfelől viszont rossz a bolygónak, mert ez egy gazdaságtalan gazdaság. Ha felismerjük, hogy ők a példakép, utánuk liheg a többi nemzet, az ő életszínvonalukat, stílusukat, életmódjukat akarja elsajátítani mindenki, akkor inkább ijesztőnek mondanám a dolgot. Rengeteg szemetet termelnek, sokszor annyit mint mi. Az itteni multikban minden előre és többszörösen van csomagolva. Nem kapsz a hentespultnál nyershúst, amit a hentes az orrod előtt vág bele egyetlen nylonba. Itt 2-4 szeletre adagolt steak-ek, egyesével tálcázott és csomagolt grillcsirkék, 15-30-50 dkg-os előre csomagolt csirke és pulykamellek, esetleg csirkecombok sorakoznak a hűtőpultban, ja és darálthús, szintén egységcsomagokban kimérve. A felvágottaknál ugyanez a helyzet. 7-10 dkg-os a standard, és 40 dkg-os a családi adagos, de ilyesmi csak a gépsonkából van. Szóval egy normális adag (20-30 dkg) felvágotthoz minimum kétszer, de inkább háromszor annyi csomagolóanyagot kapsz, mint itthon. És ez csak egy ilyen dolog, mert ha fel akarnám sorolni az összes túlzásukat a csomagolás terén, akkor hetekig írhatnék non-stop. Mindez azért, hogy az angol háziasszonyoknak minden konyhakész (fáradságmentes) legyen, steril és esztétikus.A gyümölcs is darabáron van, előre zacskózva, dobozolva. Általában 4 szem nektarin kerül egy csomagba, vagy öt szem ringlószilva. 4-6 darab alma, 5-7 db banán. 15 dkg-onként árulják a cseresznyét, epret (utóbbit néha 30 dkg-osban is megkaphatod.) Nincs esélyed másra. Ha több kell, akkor több csomagolást is haza kell vinned. Komolyan mondom, őrjítő! De csak nekem, mert másokat ez cseppet sem zavar, és a legcsekélyebb mértékben sem késztet senkit elgondolkodásra. A műszaki cikkek nem elhasználódnak, elromlanak, hanem megunják őket, s kerülnek a kukába. Jobb esetben lerakják a cuccot a Vöröskereszthez (az ő kihelyezett konténereikbe), rosszabikban a szemetesben kötnek ki a még szuper állapotú, teljesen működőképes készülékek. Bevallom, rászoktunk a "kincskeresésre", mert így szereztünk cd-dvd lejátszót, cd-ket és dvd-ket, elektromos párolóedényt (teljesen újat), és egyéb tökéletesen működő szerkentyűket, széket, stb-t.
Hajlamosak vagyunk arra, hogy a Magyarországi életmódunkat, amit gyakran a szegénység kényszerít ránk, eltúlzottan rossznak ítéljük meg. Pedig van rengeteg jó is benne. Hihetetlenül kreatívvá, találékonnyá tesz és iszonyat sok dolgot megtanul az ember közben. Kitartást mindenképpen. Megkeményít.. Aki nem fásul bele, az megtanul örülni a legkisebb jónak is, megváltozik az értékrendje. Én úgy fogalmaznék, hogy a helyére kerül. Aki viszont ide hosszabb távra kiköltözik, előbb-utóbb óhatatlanul szelektálni kezd az otthonról hozott szokásai között, sajnos általában károsan... Igyekszik beköltözni egy "magyar kolóniába" (ami nem is nehéz dolog, tekintve, hogy bármelyik bérházban található pár magyar), ez viszont azzal jár, hogy nem tanulja meg rendesen beszélni a nyelvet, van aki sehogysem tanulja meg, magyarosan főz, szórakozik (magyar dvd-t néz a tévében, magyarokkal jár össze esténként és hétvégente). Közben mindenhová hurcolássza magával az otthonról hozott irigységet, mindenre és mindenkire féltékeny, akinek csak egy picit is több van, mint neki. A hozzá segítségül forduló újoncokat is ezen a szűrőn keresztül segítik. Csak annyira nyújtanak segítséget, hogy a másik véletlenül se tudjon föléjük kerekedni, s kitúrni őket a nehezen megszerzett kis szemétdombjuk tetejéről.
Tehát kizárják az életükből az idegen kultúrából érkező jó ingereket, amik szélesíthetnék a látókörüket, inspirálhatnák a szellemüket, új lendületet adnának az életüknek. Az angol Pub-ok életét csak kívülről figyelik, vagy a magyar bagázzsal biztonságosan körülvéve, az angol ételkultúrát elutasítják, lefújjogják, legfeljebb talán munkatársi szinten ismerkednek meg angol emberekkel, akikkel soha nem fognak összejárni. Viszont elfogadják és magukévá teszik az angol nemtörődömséget. A szemetet nem gyűjtik szelektíven, nem elrakják takarékosan a még használható holmikat, hanem kidobják, lecserélik egy újabb, trendibb típusra, nem maguk építenek, festenek, kertészkednek, szerelnek, "gondolkodnak", inkább kifizetik az árát más magyarnak, vagy bratyi-haver alapon megcsináltatják ingyen, nem takarékoskodnak a vízzel-gázzal-villannyal, mivel bármennyit fogyasztanak, a bérleti díj nem, vagy csak jelentéktelen mértékben változik (az úgy van kitalálva, hogy elég jól megfizetik a bérlők a fogyasztást előre). Mondjuk több helyen láttam már okos megoldást is erre: ott kártyás volt minden fogyasztásmérő óra. Nálunk pl. nem ilyen. 60Ł/hét/fő a lakbér, mindegy, hogy egész nap világít-e a lámpánk - majd minden berendezés elektromos! :( - és akár egész nap folyathatnám a vizet. És ha elég hosszú időt eltöltenek itt, akkor már ugyanúgy nem fogja őket érdekelni a világ sorsa, az éhező afrikai kisgyerek, a bálnák, vagy az őserdők megmentése, a fairtrade kereskedelem, mint ahogy az angolokat sem érdekli. A lényeg, hogy van pénzük, megcsinálták angolban a szerencséjüket és élnek kényelmesen, anyagi biztonságban. Amikor "hazamennek magyarba" van mivel villogni a tátott szájjal irigykedő-tengődő proliknak. A férfiaknak kicsit jobb, mert egy ács, egy villanyszerelő, egy kőműves létrehozhat egy vállalkozást, s a maga ura lehet, de egy nő... évek múlva is csak takarít, vasal, mos, főz, akár saját vállalkozása van, akár nem. A többi le van sz...
Ebben a legérdekesebbnek azt látom, hogy mennyire boldogan merülnek bele ebbe az önámításba. Észbeli, műveltségbeli gyarapodás tekintetében semmit nem tudnak felmutatni. A legtöbben még évek múltán is ugyanazt csinálják, amit az elején. Hajtják a mókuskereket, mert itt aztán nem lehet megállni egy pillanatra sem (a pihit nem fizetik ugyanis). Nem ismerik meg országot, semmit nem tudnak a műemlékeikről, a történelméről, nem látták a nevezetességeit, nem olvastak el egyetlen angol könyvet, újságot sem, nem néztek meg angol filmet. Nem követik az angol társadalmi és politikai feszültségeket. Nem tudnak semmit az itteni életről!
Karriert azok csinálnak, akik nem a magyarokra támaszkodnak a kezdetektől fogva, hanem nyelvtudás birtokában angol kapcsolatokra építenek. (És most nem szeretnék belemenni abba a témába, hogy kinek mit jelent a karrier szó.)
Azt már tudom, hogy ha visszatérek ide, nem feltétlenül akarom magam magyarokkal körülvenni. Sajnos jelenleg, nyelvtudás hiányában rájuk vagyok szorulva. De ez nem marad örökké így! Abban a pillanatban, hogy folyékonyan meg tudom magam értetni az "angolokkal" megnyílhat előttem még egy világ, ami többé tesz engem. Nem akarom feladni a magyarságom. Mindig büszke leszek rá, hogy magyar gyökereim vannak. Mindig ez lesz az otthonom és nem valamely idegen föld. De ha hosszabb időt el akarok tölteni itt, akkor azt nem úgy akarom, ahogyan az itteni magyarok teszik! Nekem nem ezt jelenti az élet, a jobb élet meg pláne mást tartalmaz! Engem elsősorban a kultúra gazdagít, nem a pénz. Pénz csak annyi kell, amennyi a testem életben tartását, némi kényelmét szolgálja s egyáltalán nem mindegy, hogy ezt hogyan keresem meg. A gályarabság itt is igen időigényes elfoglaltság és nem hagy energiát a világ felefedezésére.
Az agyam ki van éhezve, mert hiába vagyok itt már jónéhány hete, nem találkoztam olyan magyarral, aki kielégíthetné a szellemi igényeimet.A vallásos csoport szellemi színvonalának bemutatása pedig egy külön regény lehetne. Akit érdekel, biztosan talál gazdag szakirodalmat róla pro és kontra.
Volt olyan megrendelésünk ahol a feladat az volt, hogy egy zsebkendőnyi udvarocska egyik sarkából össze kellett szedni, valamennyire feldarabolni metszőollóval és zsákba rakni az oda halmozott lemetszett tuja ágakat, utána pedig, kicsit összegereblyézni a a fűre hullott giz-gazt. A feladat "nagyságát" mutatja, hogy minden eszköz rendelkezésére állt a tulajnak (zsák, szerszám, két ép kéz-láb), s mindösszesen kettő (nagyon bőven számolva!) órát vett el az életünkből. A tulaj viszont nem csinálta meg sk., inkább kifizette a 20Ł-ot a munkáért, míg ő bent a házban tévét nézett. Persze nem tudom, mennyire gyakori az ilyen, mivel csupán egy-két hónapnyi élményanyagból gazdálkodunk.
Nekünk persze egyfelől jó ez az angolos lustaság, hisz amíg ők így állnak hozzá az élethez, addig mindig lesz itt munkalehetőség. Másfelől viszont rossz a bolygónak, mert ez egy gazdaságtalan gazdaság. Ha felismerjük, hogy ők a példakép, utánuk liheg a többi nemzet, az ő életszínvonalukat, stílusukat, életmódjukat akarja elsajátítani mindenki, akkor inkább ijesztőnek mondanám a dolgot. Rengeteg szemetet termelnek, sokszor annyit mint mi. Az itteni multikban minden előre és többszörösen van csomagolva. Nem kapsz a hentespultnál nyershúst, amit a hentes az orrod előtt vág bele egyetlen nylonba. Itt 2-4 szeletre adagolt steak-ek, egyesével tálcázott és csomagolt grillcsirkék, 15-30-50 dkg-os előre csomagolt csirke és pulykamellek, esetleg csirkecombok sorakoznak a hűtőpultban, ja és darálthús, szintén egységcsomagokban kimérve. A felvágottaknál ugyanez a helyzet. 7-10 dkg-os a standard, és 40 dkg-os a családi adagos, de ilyesmi csak a gépsonkából van. Szóval egy normális adag (20-30 dkg) felvágotthoz minimum kétszer, de inkább háromszor annyi csomagolóanyagot kapsz, mint itthon. És ez csak egy ilyen dolog, mert ha fel akarnám sorolni az összes túlzásukat a csomagolás terén, akkor hetekig írhatnék non-stop. Mindez azért, hogy az angol háziasszonyoknak minden konyhakész (fáradságmentes) legyen, steril és esztétikus.A gyümölcs is darabáron van, előre zacskózva, dobozolva. Általában 4 szem nektarin kerül egy csomagba, vagy öt szem ringlószilva. 4-6 darab alma, 5-7 db banán. 15 dkg-onként árulják a cseresznyét, epret (utóbbit néha 30 dkg-osban is megkaphatod.) Nincs esélyed másra. Ha több kell, akkor több csomagolást is haza kell vinned. Komolyan mondom, őrjítő! De csak nekem, mert másokat ez cseppet sem zavar, és a legcsekélyebb mértékben sem késztet senkit elgondolkodásra. A műszaki cikkek nem elhasználódnak, elromlanak, hanem megunják őket, s kerülnek a kukába. Jobb esetben lerakják a cuccot a Vöröskereszthez (az ő kihelyezett konténereikbe), rosszabikban a szemetesben kötnek ki a még szuper állapotú, teljesen működőképes készülékek. Bevallom, rászoktunk a "kincskeresésre", mert így szereztünk cd-dvd lejátszót, cd-ket és dvd-ket, elektromos párolóedényt (teljesen újat), és egyéb tökéletesen működő szerkentyűket, széket, stb-t.
Hajlamosak vagyunk arra, hogy a Magyarországi életmódunkat, amit gyakran a szegénység kényszerít ránk, eltúlzottan rossznak ítéljük meg. Pedig van rengeteg jó is benne. Hihetetlenül kreatívvá, találékonnyá tesz és iszonyat sok dolgot megtanul az ember közben. Kitartást mindenképpen. Megkeményít.. Aki nem fásul bele, az megtanul örülni a legkisebb jónak is, megváltozik az értékrendje. Én úgy fogalmaznék, hogy a helyére kerül. Aki viszont ide hosszabb távra kiköltözik, előbb-utóbb óhatatlanul szelektálni kezd az otthonról hozott szokásai között, sajnos általában károsan... Igyekszik beköltözni egy "magyar kolóniába" (ami nem is nehéz dolog, tekintve, hogy bármelyik bérházban található pár magyar), ez viszont azzal jár, hogy nem tanulja meg rendesen beszélni a nyelvet, van aki sehogysem tanulja meg, magyarosan főz, szórakozik (magyar dvd-t néz a tévében, magyarokkal jár össze esténként és hétvégente). Közben mindenhová hurcolássza magával az otthonról hozott irigységet, mindenre és mindenkire féltékeny, akinek csak egy picit is több van, mint neki. A hozzá segítségül forduló újoncokat is ezen a szűrőn keresztül segítik. Csak annyira nyújtanak segítséget, hogy a másik véletlenül se tudjon föléjük kerekedni, s kitúrni őket a nehezen megszerzett kis szemétdombjuk tetejéről.
Tehát kizárják az életükből az idegen kultúrából érkező jó ingereket, amik szélesíthetnék a látókörüket, inspirálhatnák a szellemüket, új lendületet adnának az életüknek. Az angol Pub-ok életét csak kívülről figyelik, vagy a magyar bagázzsal biztonságosan körülvéve, az angol ételkultúrát elutasítják, lefújjogják, legfeljebb talán munkatársi szinten ismerkednek meg angol emberekkel, akikkel soha nem fognak összejárni. Viszont elfogadják és magukévá teszik az angol nemtörődömséget. A szemetet nem gyűjtik szelektíven, nem elrakják takarékosan a még használható holmikat, hanem kidobják, lecserélik egy újabb, trendibb típusra, nem maguk építenek, festenek, kertészkednek, szerelnek, "gondolkodnak", inkább kifizetik az árát más magyarnak, vagy bratyi-haver alapon megcsináltatják ingyen, nem takarékoskodnak a vízzel-gázzal-villannyal, mivel bármennyit fogyasztanak, a bérleti díj nem, vagy csak jelentéktelen mértékben változik (az úgy van kitalálva, hogy elég jól megfizetik a bérlők a fogyasztást előre). Mondjuk több helyen láttam már okos megoldást is erre: ott kártyás volt minden fogyasztásmérő óra. Nálunk pl. nem ilyen. 60Ł/hét/fő a lakbér, mindegy, hogy egész nap világít-e a lámpánk - majd minden berendezés elektromos! :( - és akár egész nap folyathatnám a vizet. És ha elég hosszú időt eltöltenek itt, akkor már ugyanúgy nem fogja őket érdekelni a világ sorsa, az éhező afrikai kisgyerek, a bálnák, vagy az őserdők megmentése, a fairtrade kereskedelem, mint ahogy az angolokat sem érdekli. A lényeg, hogy van pénzük, megcsinálták angolban a szerencséjüket és élnek kényelmesen, anyagi biztonságban. Amikor "hazamennek magyarba" van mivel villogni a tátott szájjal irigykedő-tengődő proliknak. A férfiaknak kicsit jobb, mert egy ács, egy villanyszerelő, egy kőműves létrehozhat egy vállalkozást, s a maga ura lehet, de egy nő... évek múlva is csak takarít, vasal, mos, főz, akár saját vállalkozása van, akár nem. A többi le van sz...
Ebben a legérdekesebbnek azt látom, hogy mennyire boldogan merülnek bele ebbe az önámításba. Észbeli, műveltségbeli gyarapodás tekintetében semmit nem tudnak felmutatni. A legtöbben még évek múltán is ugyanazt csinálják, amit az elején. Hajtják a mókuskereket, mert itt aztán nem lehet megállni egy pillanatra sem (a pihit nem fizetik ugyanis). Nem ismerik meg országot, semmit nem tudnak a műemlékeikről, a történelméről, nem látták a nevezetességeit, nem olvastak el egyetlen angol könyvet, újságot sem, nem néztek meg angol filmet. Nem követik az angol társadalmi és politikai feszültségeket. Nem tudnak semmit az itteni életről!
Karriert azok csinálnak, akik nem a magyarokra támaszkodnak a kezdetektől fogva, hanem nyelvtudás birtokában angol kapcsolatokra építenek. (És most nem szeretnék belemenni abba a témába, hogy kinek mit jelent a karrier szó.)
Azt már tudom, hogy ha visszatérek ide, nem feltétlenül akarom magam magyarokkal körülvenni. Sajnos jelenleg, nyelvtudás hiányában rájuk vagyok szorulva. De ez nem marad örökké így! Abban a pillanatban, hogy folyékonyan meg tudom magam értetni az "angolokkal" megnyílhat előttem még egy világ, ami többé tesz engem. Nem akarom feladni a magyarságom. Mindig büszke leszek rá, hogy magyar gyökereim vannak. Mindig ez lesz az otthonom és nem valamely idegen föld. De ha hosszabb időt el akarok tölteni itt, akkor azt nem úgy akarom, ahogyan az itteni magyarok teszik! Nekem nem ezt jelenti az élet, a jobb élet meg pláne mást tartalmaz! Engem elsősorban a kultúra gazdagít, nem a pénz. Pénz csak annyi kell, amennyi a testem életben tartását, némi kényelmét szolgálja s egyáltalán nem mindegy, hogy ezt hogyan keresem meg. A gályarabság itt is igen időigényes elfoglaltság és nem hagy energiát a világ felefedezésére.
Az agyam ki van éhezve, mert hiába vagyok itt már jónéhány hete, nem találkoztam olyan magyarral, aki kielégíthetné a szellemi igényeimet.A vallásos csoport szellemi színvonalának bemutatása pedig egy külön regény lehetne. Akit érdekel, biztosan talál gazdag szakirodalmat róla pro és kontra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Segíts nekem a véleményeddel, hogy írásaim igazi élményt nyújthassanak. Ne félj, bírom a kritikát is, bár kétségtelen, hogy a dicsérő szavak jobban esnek. Viszont fejlődni csak akkor lehet, ha tudom, min kell változtatnom. A moderálásért bocs, hamar kiteszem a kommented, ha szalonképes. :)