Nemzeti Színház
Szorokin - A jég
Valamikor a múltban (két éve?) a Nemzetiben voltunk. A színházba járás mindig ünnepnap. Az előadások élvezete különleges élmény már kisiskolás korom óta.
Kortárs orosz szerző műve szerepelt műsoron. Címe A jég. Nagyon mai darab. Feszülten kellett figyelnem, mert az első fél órában sem sikerült megfognom a darab lényegét, ám ez semmit sem vont le az értékéből. Ítéletet a végén szoktam mondani. Nem is biztos, hogy közvetlenül az előadás után, hanem néha jóval később, a belső átlényegülés után. Másrészt olyan magas szintű színházi játékot láttam a színpadon, ami teljesen hatalmába kerítette érzékeimet.
A műsorfüzet ajánlója a következő szavakkal szeretett volna kedvet csinálni hozzá:
"Szorokin szövegeinek a valóság nem tárgya, nem próbálja megfejteni a mai orosz társadalmat, de olyan szellemi utazásra hív, melyben egy összezavarodott korról alkotott személyes élményt bátran és keresetlenül tár elénk."
Igen, bátran és keresetlenül. Nagyon bátran, nagyon nyersen, nagyon naturalisztikusan, sokszor durván az arcunkba ordítva, a szemünk elől pedig semmit nem takargatva. Korunkra oly jellemző módon tele volt szexualitással is, amit a szereplők szemrebbenés nélkül, a maga valójában mutattak be.Persze nem erről szólt a mű, de kellett hozzá. Jól illusztrálta a témát.
Bennem közben nagyon mélyre eltemetett élmények törtek fel. Olyanok, amikről azt hittem, már rég túl vagyok rajtuk, s lám-lám... hirtelen rajtam ütnek, újra magukkal akarnak cipelni tudatom poklába. Szerencsémre az események gyorsabban pörögtek a színtéren, mint az én önmarcangolásom utazósebessége, így még idejében elterelte magamról a figyelmem. A következő pillanatban már inkább a globális elszemélytelenedésen, a magányon töprengtem, bosszankodtam, szánakoztam. Mennyivel kellemesebb volt ez, mint a saját mirákulum drámám. Így élvezkedtem én az előadás alatt, teljesen befelé figyelve, kizárva a külvilágot - a mellettem ülő Kedvest, Barátot - megélve minden szót, pillanatot a történetből.
Hazafelé a kocsiban kezdtem újra megjelenni a hétköznapi dimenzióban, de még erősen kapaszkodott belém az a másik is. Valahol a kettő határán lebegtem és ez is olyan jó volt. Szép lassan ereszkedtem át egyikből a másikba. Lassan megindulhatott a beszélgetés közöttünk.Bár én ilyenkor még magamban tartom első érzetemet a látottakról, a mások véleményét szívesen hallgatom. Kíváncsi voltam mit ébresztett Életem Párjában.
Ő a maga elemzését tárta elém:
- Azért azoknál az aktusjeleneteknél, amikor eljátszották, mind a kettő teljesen meztelen volt. Nagyon élethűen csinálták, de szerinted hogy lehet az, hogy ettől nem állt fel nekik?
Még szerencse, hogy immár kilenc éve ismerem őt. Ha ezt az első pár hét után kérdezte volna meg, nem adtam volna neki újabb pár hétnyi lehetőséget. Így viszont nem maradt más választásom, mint elfogadni az én szenzitív, értelmes, szeretnivaló férjem leegyszerűsített változatát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Segíts nekem a véleményeddel, hogy írásaim igazi élményt nyújthassanak. Ne félj, bírom a kritikát is, bár kétségtelen, hogy a dicsérő szavak jobban esnek. Viszont fejlődni csak akkor lehet, ha tudom, min kell változtatnom. A moderálásért bocs, hamar kiteszem a kommented, ha szalonképes. :)