Lélekcafatok

Amatőr horoszkóp

Az én Rákom a gazdag képzelőerejével néha hajmeresztő dolgokról tud fantáziálni. A Halak részem tudja, hogy az életben semmi sem szilárd és biztonságos, ráadásul néha önszorgalomból feloldódni látszik másokban (férjben, gyerekben, barátban,). És jól esik neki önmagánál is jobban szeretni másokat. Emiatt egyáltalán nem sajnálja önmagát. Mert az már megint a Rák szerepe. S mielőtt Őrákságom Oszkár-díjasra alakítaná a szívszaggató depizést és végleg kimúlna benne, jön az Oroszlánom, elküldi a többieket a francba, talpra pattan, megrázza fenséges sörényét (ami nálam már csak néhány botorka tincset jelent) és a történtekből tanulva, levonva amit le kell, mindenkinél büszkébben kivonul a lelki trutyiból. Ekkor lép kamaraszínpadomra az Ikrek. Az intellektus szimbóluma. Miután ő nem szeret harcba keveredni, megvárja, míg azt a többiek elintézik egymást közt, viszont kimeríthetetlen kíváncsiságával nyomon követi az eseményeket. Közben pedig türelmetlenül várja az alkalmat, hogy mindezt elmesélje valakinek, elvégre ő nyelvi képességem, szavaim ura. Hogy meséje, előadásmódja megfelelően választékos, ízléses és kifinomult lehessen, s ne nélkülözze az átlagosnál jóval bővebb szókincset, nos ebben a Bika segíti őt. Az a Bika, aki imádja a könyveket s életét legszívesebben azok között búvárkodva töltené. S hogy mindezt a lelki kavalkádot túl tudjam élni, temperamentumos Kosom, Oroszlánom tűzenergiái segítenek. Persze, ezek ketten néha túlzásokba esnek, de ugyebár senki nem tökéletes. 

~ ~ ~

Vitám a barátommal

- Ha bárkit jobban szeretsz Önmagadnál, az régen rossz! Mindamellett az önsajnáló klubtagok tipikus mondata. Ez csalódás volt a köbön. Amikor írtad, hogy lassan feloldódsz valakiben, akkor le is akartam reagálni, csak kimaradt, hogy ne tedd, mert baromi nagy hiba. Te egy indivídum vagy. A ketten vagyunk egyek frázis meg elcsépelt hazugság.”- mondta ő, én pedig eképpen reagáltam:

- Ezekre már fentebb válaszoltam, bár nem kérdted. Ezt is kijelentetted, mint oly sok dolgot. Még orrodra kötnék annyit, hogy ha ki mernéd próbálni egyszer ebben az életben, rájönnél ezek nem hibák, tévedések, hazugságok, hanem élmények, lehetőségek, ajándékok egy másik dimenzióból. Élvezetet is nyújthatnak addig, amíg te is akarod. S ha már nem akarod, elköszönhetsz tőlük. Nem eldobhatod, mint egy használt kalucsnit, hanem tiszteletteljesen, érdemeiket elismerve, adományaikat szívedbe, emlékeidbe zárva s nem elfeledve, elköszönhetsz. De te nem mered ezt bevállalni. (Persze most vitába szállsz velem, s közlöd rögtön: - Nem is akarom!) Ez is rendben van. Légy olyan amilyen akarsz. Úgyis rájössz ha rosszul csinálod.

~ ~ ~

 Az öregedés első jele

Amortizálódott csomagolásom már nem tölt el leheletnyi elégedettséggel sem. Mivel ez így van, elkerülhetetlen, hogy mások is hasonlóan gondolják amikor meglátnak. Nem tagadhatom, ha valakiből nem sugárzik belülről az önmagával való kibékültség, akkor azt a környezete is annak látja aminek ő önnönmagát. Ám, hogy ne tartozzak a valaki kategóriába, nem ez határozza meg életminőségem. Energetikailag beléptem abban a korba, amikor lélekben kiteljesedem és önmagammá válok. A testemben lakozó lélek mostantól röpképes (eddig csak rövidtávon gyakorolgatott). Egyre nagyobb távokra engedhetem élményelni. Szárnyalása közben nem foglalkozik a puszta matériákkal, legtöbbször nem is érzékeli azokat. Ám amikor elfárad a millió új ingertől, s netán rosszabbra sikerül egy-egy repülés mint tervezte, egyből zavarni kezdi a testi korlát. Ezernyi érzést nem ismerhet meg, mert az elöregedő anyag, amiben e világban létezni kényszerül elpusztulna tőlük. Nem pusztíthatja el "börtönét" mivel tudja, nem jött el a szabadulás ideje, s még nem tanult eleget eljövendő új létformájához. A következőt teszi hát, hogy határait kitolja: megpróbálja lassítani a "haldoklás" folyamatát, vigyáz az anyagra, mert még abban is vannak lehetőségek!