A történet nem velem esett meg. Én csak tolmácsolója vagyok. Már említettem, hogy páromék egy családi ház felújítását végezték a múlt héten. Ceciliáéknál ügyködtek a külső lambéria burkolaton. Nem tudom miért emlegetik a házat női ágon, mivel ott apuka az, aki igen sokat tesz a családi kasszába. Talán azért, mert anyuka van otthon, s vele találkoztak legtöbbször. No mindegy. Most legalább tudok mutatni képeket is, mert ez eddig elmaradt.
 |
| A felső burkolat már az ő munkájuk |
...és náluk van a két házőrző liba is. :)
Az azonosításról ennyit. Utolsó munkanapjukon a párom ottfelejtett a kertben másfél kiló banánt. Errefelé a mi fajtánknak luxus elhagyni kaját bárhol, főleg nem olyat, amit itt is aranyáron mérnek. Volt némi bosszankodásom miatta. Attól nem féltünk, hogy a háziak megeszik előlünk, inkább az okozott fejtörést, hogy érdemes-e ennyike banánért visszaautózni hozzájuk (a benzin sem olcsó). A szerencse mellénk szegődött, épp arrafelé volt dolga valamelyik reggel, így bekanyarodott a házhoz, elkérni a banánokat. Párom nem beszél, nem ért semmilyen nyelven a sajátján kívül, de activityben óriási fazon, tehát nem aggódott a kommunikáció kimenetelén.
Becsöngetett nagy bátran az ajtón, mert nem akarta azzal hergelni a háziakat, hogy korán reggel, hívatlanul kotorász a kertben. Hamarosan megjelent egy kócos, álomittas tinilány feje az ajtó résében. Az egyik leánygyermek volt az, akivel ő még csak futólag találkozott, s egyáltalán nem lehetett biztos abban, hogy a csajszi emlékszik az arcára. Próbálta mutatni, hogy ő az egyik ember, aki itt dolgozott náluk a felújításon, emlékszik-e rá. A lányka vagy vette az adást, vagy nem, mindenesetre nézett ki a fejéből továbbra is. Várta, hogy a "mutogatós bácsi" mivel akar előrukkolni még. A kertben hagytam a banánomat, mondta magyarul az én édes uram, majd a ház háta mögé mutatott, utána pedig evés mímelt. A leányzó továbbra is mereven nézett, de végre látható lett, hogy lövése nincs ki ez a pasas és mit akar tőle. Viszont nem riadozott nagyon az idegen láttán, türelmesen álldogált, hátha kiderül a jövetele célja. Az én emberem kezdett kifogyni az ötletekből. Feladja a dolgot, vagy próbálkozzon még?
- Moment! - szólt a gyermeknek, majd elviharzott a kert felé, hogy maga nézzen utána az elveszett déligyümölcsnek. Persze sehol nem találta. Kénytelen volt visszamenni az ajtóhoz.
- Plíz! - kiabált be a résen, mivel az addigra már megüresedett. Újra felbukkant a kölyök, ekkor bevillant neki valami: Majmot kezdett utánozni amelyik meghámoz egy banánt, s megeszi. A kislány szemébe értelem gyúlt. Intett, hogy pillanat, sarkon fordult de nyitva hagyta résnyire az ajtót, majd eltűnt a ház belsejében. Hamarosan visszatért egy szem banánnal, s a kezébe nyomta mosolyogva. Abban a hitben, hogy az ember csak egy banánt szeretett volna kérni, mert éhes volt, megnyugodva el akart köszönni, s visszamenni a házba.
- Moment! - állította meg újra a párom hangja. Még jó, hogy vannak szavak, melyeket a világ minden pontján megértenek! Visszaadta a lánykának a gyümölcsöt, mire az meghökkent. Nem erre számított. A párom megint mutogatni kezdett a kert felé és mondta magyarul, hogy a banánom otthagytam, az kéne nekem. A csajszi elgondolkodott. Talán végre ismerőssé válhatott neki a nyelv, vagy végre felébredt, és működni kezdett az agya, ki tudja, a lényeg, hogy ismét intett, hogy pillanat, megint megfordult és beviharzott a házba. Mire előkerült megfésülködött és a pizsi helyett magára kapott valamit, a kezében pedig egy notebook volt, rajta a google fordítója megnyitva.
- language? - kérdezte, remélve, hogy talán ezt az egy szót megérti a fura idegen. Nem ezt értette meg, hanem a gugli fordítót ismerte fel a gépen, s egyből rávágta "tiszta angolsággal", hogy - ungari.
- áááá, Hungarian! - vidult fel a kiscsaj arca, hogy végre kiderülnek a dolgok.
Hites férjem tehát bepötyögte a gépbe jövetele okát, amit a gép jól vagy rosszul, de valahogy lefordított, a tini pedig megértett. Végre valahára a banán is visszakerült jogos tulajdonosához, igaz némileg megfogyatkozva, de oda se neki!
Nem maradt következmény nélküli az ügy. Cecilia ugyanis remek humorú asszonyka lévén az uramat azóta Banán Joenak hívja, s valahányszor kiejti e nevet, elkuncogja magát a történeten. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Segíts nekem a véleményeddel, hogy írásaim igazi élményt nyújthassanak. Ne félj, bírom a kritikát is, bár kétségtelen, hogy a dicsérő szavak jobban esnek. Viszont fejlődni csak akkor lehet, ha tudom, min kell változtatnom. A moderálásért bocs, hamar kiteszem a kommented, ha szalonképes. :)