Angliában 4. rész

Értékrendek

Itt az ember mindig tanul valami újat. Már nagyon érett a beszélgetés a tulajboszival. Tegnap este túlestünk rajta. Tolmácsot is hívtunk, mert úgy a biztos. El tudtam volna magyarázni kézzel-lábbal is hogy menj a francba  a hülyeségeiddel, de nem ez volt a cél, hanem hogy kulturáltan megértessük egymással, mit várunk el a másiktól. Egyébként meg átgondolva a dolgokat,  nem is volt annyira vészes a helyzet. Én is túlreagáltam kicsit, meg ő is, a közös kultúra hiánya is fokozta a súrlódásokat, de mindez leküzdhető akadály, ha az ember akarja. Mivel utálom ha utáljuk egymást, erősen akartam a javulást.

A végén teljesen megnyugodhattam. Abszolút elégedett a munkámmal, látja, hogy keményen dolgozom és kiválóan takarítok. Annyi csupán a gond, hogy too much (túl sok), emiatt érzem hajszoltnak magam. 

??? Na ezt nem hallottam még soha otthon egyetlen munkaadóm szájából sem! Nem is tudtam értelmezni.

A hosszabb ideje kint élő magyarok megvilágították a dolgot. Ezen majd minden magyar átesik, aki kiköltözik ide. Hozzuk magunkkal otthonról az elvárások magas szintjét, a teljesítménykényszert, a precizitásunkat, a gigászi teherbírásunkat, fegyelmünket, gyors észjárásunkat, kreativitásunkat. Mindazt, ami igényes, értékes munkaerővé tesz minket. Ez Magyarországon nem derül (nem derülhet) ki egy élet alatt sem. Itt viszont azonnal kiviláglik. Nem arról van szó, hogy az angolok és egyéb népek rosszabbul dolgoznak, kevesebbet érnek. Mások, más értékrenddel. A mi magyaros munkavégzésünk itt túl sok. Ennyi nem kell, bőven elég a fele is annak, amire képesek vagyunk. 

Túlspiráztam a munkát, amikor minden nap az egész irtózatos nagy házat végigporszívóztam, végigsikáltam (fertőtlenítettem) minden fürdőszobát, konyhát étkezőt. Ez nagyon jó, csak nem kell minden nap, illetve csak akkor, ha azt látom, hogy a feltűnő helyeken piszkos. Ami nem látszik, az ugyanis nincs, az angol gondolkodás szerint. Tehát, a konyhaszekrény alá nem kell benyúlni és kisöpörni a morzsát. Ez nem napi takarítás. A földig lógó függöny mögé nem kell beporszívózni, ez sem napi takarítás. A sarkokat, ajtó mögötti területeket is elhagyhatom. A mosdókagylót, vécét nem kell mindennap fertőtleníteni, nem napi takarítás. Felmosni sem kell. Nem napi takarítás! (elég egyszer egy héten, vagy ha nagy a sár kint). Asztal alá csak akkor kell benyúlni, ha nagyon látványos alatta a kosz. A napi takarítás itt azt jelenti, amit nálunk "ahol a papok táncolnak" -kal fogalmazunk meg.A vízkőoldás a csempéről, csapról, egész ház porszívózása már majdnem a nagytakarítás fogalmába esik. Meg lehet csinálni, ha nagyon koszos, vagy kábé egy héten egyszer. Csodálatos módon a tíz perces portörlésemmel is igen elégedett volt a nő. Dühömben pont eltaláltam amire vágyott. Fura nem? Így már egészen más a történet! Everybody very happy!

A kert vége. Emögött nyílik a "Titkos hely"

Tegnap kiküldött a kertbe teregetni. Eddig ezt egy tiltott zónának hittem, mert soha senkit nem láttam kint mocorogni. Lövésem sincs, miért nem használják. Mintha egy mesevilágba csöppenne az ember, de ehhez meg kell találni a "titkos helyet", ami nem más, mint ahová teregetni szoktak. Nem kell kérem újfent kiakadni, itt így működik az élet. A száradó ruhák látványa rájuk zavaróan hat, rontja az összképet, ezért el kell dugni a világ szeme elől. Ez nem mutogatható dolog errefelé. Egyszer teregettem ki a ház elé, ahol egy terasz-féle van és ahol a parkoló autók állnak, amikor még nem tudtam a kertről és a fura rendszerükről, s akkor ki lettem okítva, hogy nem jól csinálom. Ide hátra kell "hang up to dry". Így sokkal jobban jártam, ez ugyanis a mesevilág kapuja. Tisztára Narnia feeling! A ruhaszárítót jól eldugták a sűrű növényzet mögé, ami sajnálatos módon elzárja a mesevilág látványát is a házban lakók elől, de így jártak! Ki mit érdemel! :D

Keresgéltem egy darabig a helyet, ahová akasztgatnom kell. Egy hatalmas, fekete-fehér macsek segített rábukkanni, ugyanis meg akartam simogatni, ő meg beslisszolt a fák mögé. Utána mentem, s így fedeztem fel a helyet. Mire végeztem a cirmi is megszelídült, és játszottunk picit. A kert legvége egy lélegzetelállítóan gyönyörű völgyre nyílik. Tiszta időben mérföldekre el lehet látni. A kerítéstől nem messze, festői virágos réten egy hatalmas fa áll, rajta két hintával. Annyira romantikus látvány! I love it!

Mára végeztem a melóval. Csak két és fél órát gályáztam, amibe belefért egy kis sikálás, egy kis vasalás, rendrakás a konyhában, porszívózás, teregetés. Basszus, itt mintha lassabban telne az idő! Otthon ennyi mindent napok alatt tudok megcsinálni, itt meg pikk-pakk... Nem értem! :D

Meglátta az Öreg, amint éppen a lépcsőkorlátot vakargattam, mert az eredetileg fehér fa, már feketéllett a portól. Nézte-nézte, aztán azt mondta: 

- I think is too much. (Szerintem túl jó lesz.) - közben kedvesen hunyorgott rám a szemüvege mögül, vizsgálgatta értem-e amit mond. (Kicsit nagyot is hall már.) 

- Too much? - kérdeztem vissza vigyorogva.

- Yes, yes. Today finish! - rótt meg mosolyogva.
- Oké! - dobtam el azonnal a rongyot, mire ő kuncogott egy sort.

Később, már a teámat melegítettem a mi mikrónkban, közben szervíroztam egy kávét Robnak, aki itt afféle mindenes ezermester-féleség lehet. Igazából dolgozni még nem láttam. Amióta itt vagyunk, tegnap láttam őt először, mindig csak emlegették, hogy majd Rob megcsinálja, szólj Robnak, biztos Rob szedte ki.... Már-már azt gondoltam Robról, hogy ő a házi szellem, de nem, Rob teljesen valóságos pasi. Éppen az Öreggel beszélgetett, amikor betoppantam az étkezőbe a kávésbögrével. Az Öreg rámhunyorgott, ráncos mutatóujját begörbítve hívogatóan integetett nekem. Odadöcögött az ő mikrójukhoz, kinyitotta az ajtaját és belemutatott, majd azt mondta:

- Kelá, please... tomorrow,... not today - hangsúlyozta hogy tutira vegyem az adást, aztán orrát befogva mutatta, hogy ki kéne mosni a szerkentyűt mert nagyon büdi.- tomorrow! - mondta mégegyszer, nehogy nekiálljak azonnal. Úgy érzem, beszélgettek tegnap este egymással, s megtudta ő is munka túladagolásban szenvedésem történetét. Ez az utolsó mondat csak annak fényében lesz teljesen érthető, ha elmondom, hogy az Öreg, a tulajnőci férje. Van közöttük vagy 25-30 év. No komment, a lényeg az, hogy nagyon bírom őt, mert kedves, aranyos bácsika, aki a légynek sem tudna ártani. Most is nagyon vigyázott, nehogy túlterheljen a sok munkával. Hát nem édes? :)