Angliában 7. rész

Szomszédok

Az Arts House

 Hamarosan költözünk. A kétheti helyettesítésünk lejár, az állandó lakó visszajön, s újra övé lesz a lakhatásért takarítás tortúrája. Nagyon nem bánom! Egyeztetés ide vagy oda, a tulajnőci napi szinten teszi próbára az önuralmam.Csodásan lenyomta a múltkor a szöveget arról, mi esik a napi takarítás tárgykörébe, az elmúlt néhány napban viszont velem teregettette ki a bugyogóikat, zoknijukat, miegymásukat is, kivakartam a konyhájukat a mocsokból, és ki kellett takarítanunk a hálószobájukat, magán rezidenciájukat is. S ha legalább megjelent volna némi hálaféle az arcán, azt mondanám, örülök, hogy segíthettem. Köszönetnyilvánítás helyett kiírta levélben az asztalra, hogy vajon a közös fürdőkben megcsináltam-e rendesen a csempe és a kádsikálást, takarítom-e azokat a helyiségeket? Este pedig lesett rám az étkezőben és kifogásolta, hogy nem jól teregettem ki a kényes holmijukat. A ruhacsipeszek csúnya nyomot hagytak a ruháikon, mihez kezdjen ő mostan azokkal??? 

Első gondolatom szerint kedvem lett volna a fülénél fogva kicsipeszelni őt a ház mögött magasodó cédrusra, úgy jó húsz méter magasra, hogy pár napnyi szélben lengedezés után megnézhessem közelről, vajon milyen nyomot hagy a hallószervén a csipesz. Mégis inkább a pillanat tört része alatt legyűrvén agressziómat, mosolyt varázsoltam az arcomra, tájékozatlan képpel széttártam a karjaimat és megkértem, legyen oly kedves megmutatni nekem, hogy legközelebb miként kerülhetem el ezt a szarvashibát. Míg ő lelkesen okított a teregetésre (mellékzöngeként hozzátenném: az ő módszerétől a ruha válla nyúlna meg brutálisan), én sűrű elnézést kérés rebegése közben alig bírtam visszafojtani a kitörni készülő vigyoromat. Na Banya, vésd jól az eszedbe az egyik legszebb magyar mondásunkat: Nem akarásnak nyögés a vég! Én nagyon nem akartam a gönceidet kiteregetni, mert nem ez volt megbeszélve, te meg nyögjél nyugodtan kínodban.:D

Liz, a főnökboszi germán születésű, természetesen buzgó sc. vallásgyakorló, és nevéből eredően "szerényen" Qeen of Arts -nak (a ház királynője) hívja magát, amikor aláírja a leveleit, vagy a házban ezer helyre kifüggesztett különböző (rendre)utasításait. Lehetne ez vicces is, de ismerve a jellemét már nem az. Meglehetősen apró termete sem segít neki abban, hogy "alattvalói" fölé magasodhasson. Kicsinyes, törpe lelkét az égvilágon semmi nem ellensúlyozza. Cirka nyolc-tíz évvel hittem fiatalabbnak a valódi koránál. Hatvan éves. Jól tartott kinézetére, energikusságára biztosan büszke. Pontosan saccoltam viszont az Öreg és közte lévő korkülönbséget, amikor azt írtam, huszonöt év. Drága jó ember idén nyolcvanöt éves. Hosszú életű családból származó típus. Édesanyja kilencven felett távozott az élők világából.Ő is biztosan elcsoszog köztünk még minimum tíz évet. Nagyon cuki, amikor délelőtt 11-kor kitotyog az étkezőbe, pizsama felsőben és klottgatyában. Körbenéz, van-e a közelben valaki, akivel lehet pár szót váltani. Nagyon szeret beszélgetni. Mindig fáj a szívem, hogy velem nem tud. Jól esne nekem is, ha annál a két-három mondattöredéknél többet cseveghetnénk. Biztosan nagyon érdekes dolgokat mesélne. A "királynő" sokat van távol, s bár a házban valóságos embertömeg lakik, mégsincs akivel megoszthatná magányát. Érzésem szerint akkor sem jobb ha helyzet, ha úrnője épp a "palotában" tartózkodik. Very busy (nagyon elfoglalt) ugyanis. (Osztja a vallási tanokat - ő úgy mondja: jönnek hozzám a tanítványaim - és engem hajkurász, hogy telezsúfoljon tennivalóval.) Az Öreget mindenki szereti. Akkor a legboldogabb, ha valami csoda folytán összejön egy közös vacsi az étkezőasztal körül, s épp megy valami megvitatható adás, film, tenisz (imádja a teniszt) a tévében. Olyankor szinte megfiatalodik és heves eszmecserébe bonyolódik. Társaság és gondoskodás híjján, délidőben előkapar valami fagyasztott készételt, a sütőben felmelegíti, aztán leül a tévé elé ebédelni. Evés után visszacsoszog hátra, a szobája rejtett zugaiba, s ki tudja mivel foglalatoskodik. Néha felbukkan, teázik egyet, és vár, hogy valaki megzavarja a folytonos egyedüllétben.

Az érkezésünkkor megpillantott sok fura mókusból mára kedves, nem kevésbé fura lakótársak váltak. A bogaraikkal együtt el tudtam fogadni őket, és érzem, űr marad a szívemben, ha többé nem találkozunk. Csak két hete élünk velük együtt, mégis kialakult egyfajta kötődés. Hiányozni fog például Ingrid a tüneményesen flúgos belga nőci, a közvetlen szomszéd szobából. Vele együtt szokott indulni a legtöbb reggelünk. Ő az egyetlen, aki használja a konyhai rádiót. Miközben a napi reggelijét, ebédjét készíti magának, énekelget a zenére, és olykor nem átall még riszálni is kicsit mellé. :D Borzasztóan boldoggá tudom tenni azzal, ha ébredés után kicsit éberebb vagyok a szokásosnál és egy mondatnál többet diskurálok vele.Ahhoz az asztalhoz szoktunk leülni kávézni, amire ő az aznap magával viendő cuccait pakolja le. Amint meglátja, hogy leültünk, máris odarohan és lekapja a holmiját róla. Milliószor mondtam már neki, hogy nem zavar a táskája, szatyra, mert bőven elférünk mellettük a bögréinkkel, de ő hajthatatlanul lepakol minden alkalommal. Egyik reggel aztán elmagyarázta, hogy neki fontos az, hogy levegye a motyóját, mert az annyira szép, hogy mi így együtt kávézunk, legyen a környezet, a hangulat is ehhez illő. Mindig gyönyörködve nézi, ahogy mi együtt ténykedünk a párommal, ahogy megöleljük egymást, egy pillanatra megállva a munkában. Jól esik a szívének ezt látni. Itt most egyedül van, mert a férjét Belgiumban hagyta. Nagyon hiányzik neki. Ő is közeledik egyébként a hatvanhoz, de annyi energia van benne, mint egy húszévesben. Bármit csinál azt iszonyat nagy hangzavarral teszi. Csattog, zörög, dobol, hangos mint egy elefántcsorda és imád hangokat kiadni magából. Dudorászik, énekel, hangosan sóhajtozik, hümmög, magában dünnyög, morfondírozik. A repertoárja kimeríthetetlenül változatos. Végigdübörög a folyosón, szobája elé érve először egy, az egész házban hallatszó, Húúuuhhh , ahhhhhh háááá!!! "sóhajtást" hallat, majd becsörtet a lakosztályába. Bent aztán olyan csendben van, mintha nem is élne. Kivételt képez ez alól, amikor skype-ol a férjével, vagy porszívóznak Henryvel. Ez utóbbit kétszer művelte, mindkét esetben azt hittem, légkalapáccsal bontják a házat a fejünk fölül. Ingrid annyira dilis, hogy csak imádni lehet! Imádom is. :D

Éppen főzni próbálok...

Miután kiderült Robról, hogy nem szellem, rájöttem, hogy inkább kobold. Alacsony, kissé köpcös, erősen kopaszodó, angol pasas. Nem egy nőideál. Szerencsére ritkán futunk össze, de akkor bizony alaposan. A rend valahogy nem erős oldala a pasinak. Az összes szekrényajtót amihez csak hozzáér nyitva felejti, a gyanútlan arra járó pedig verheti bele a fejét, orrát, homlokát, könyökét ha nincs eléggé nyitva a szeme. Én nagy erőkkel takarítom a konyhát, ő meg nagy erőkkel koszol össze mindent, amit már lesúroltam, fertőtlenítettem. Jó érzékkel rá tud állni a ritmusomra, ha a rendetlenkedésről van szó. Próbáltam már kicselezni is. Gondoltam megvárom míg végez, aztán megyek és rendezkedek. Nem lehet kifogni rajta! Mindig csak egy-egy dolgot csinál meg egyszerre. Például kávét, aztán lelép egy (ki tudja mennyi) időre, majd készít magának egy turmixot, megint eltűnik, s jöhet a főzés, stb. Az összes tevékenységét tudja úgy időzíteni, hogy pont a rendrakásom után keveredjen be újra a konyhába! Váááááá :D Rejtélyes, kizárólag égkék ingei és fekete nadrágjai nyomra vezethetnének, ha én lennék Shelock Holmes, de még mindig nem jöttem rá, hogy mi a dolga itt, vagy bárhol máshol!

Aztán itt van Walter is, a német szomszéd. Olyan, mint egy szórakozott professzor. Szépen domborodó sörhasa és örökké kócos, sötétbarna fürtös feje ritkán tűnik fel a ház közterületein. Ám valahányszor látom, mindig van nála egy méretes fazék, benne vízben lubickoló, teli tejesflakonok. Ezzel hol felfelé, a szobájába, hol lefelé a mosogatóhoz igyekszik. Tegnapig el nem tudtam képzelni, mi a túrót művel vele nap mint nap! Majdnem eltaláltam: nem túrót, hanem írót kotyvaszt magának. A magyar srác, akitől ideiglenesen átvettük a munkát, vegyész. Hobbiból szappant, írót, egyebeket kutyul-kavar itt a szekrényben, s megtanítja e fortélyokra a téma iránt érdeklődő lakótársakat is. Nos, Walter nagyon fogékony és lelkes tanítvány lehetett, mert meg sem ismerném, ha egyszer nem a nagyfazék nélkül látnám. :D 

Tegnap a F1-es futamot néztük a tévében, közben párom evett, én vasaltam, Walter meg körülöttünk ténykedett. Egyszercsak jött a magyar csajszi és tolmácsolt:

- Walter azt kérdezteti, hogy mi van az üvegedben amit eszel? - várakozón nézett a páromra. Az én édesem büszke arra, hogy bármiféle nyelvtudás nélkül is boldogul a világ bármely pontján, ezért úgy érezte, most is inkább maga ad választ a feltett kérdésre, főleg, hogy addigra már a kíváncsi fél is ott toporgott mellette.

- Édesanyám által főzött ...ööö...őszibarack...hm.. - keresgélte az uram a megfelelő magyarázatot, majd hirtelen kivágta - Mutter dzsem! - és diadalmas képpel nézett Walterre, akinek elkerekedett a szeme. Én meg majd eldobtam a vasalót a kezemből! :D :D :D

- Na ugye, nem kell ide tolmács! - jelentette ki elégedetten az én férjem, míg a magyar csajszi és Walter emésztették a hallottakat. Gondolom azon töprengtek, miként főzött lekvárt a saját (vagy valaki más) édesanyjából ez az ember, s ebben mi olyan boldogító a számára. Majd náluk is leesett a húszfilléres, mire a csajszi fordítani kezdte a németnek, hogy a párom anyukája által készített őszibarack lekvárt tartalmazza az üveg.

- Ja, ja...ich verstehe (igen, értem) - sóhajtott nagyot, hogy mégsem egy pszichopata anyagyilkossal él egy fedél alatt. - Ich dachte Knoblauch (azt hittem fokhagyma). Na erre meg mi néztünk rá értetlen képpel. Aztán kiderült, hogy a csajszi valami fokhagymás dolgot főzött a konyhában, s Walter az illatot összefüggésbe hozta az üveggel. Minden félreértés tisztázódott tehát, de a mutter dzsemet míg élünk nem fogjuk elfelejteni! :D

Házlakók még Maya, a titokzatos orosz díva és angol férje Charlie is. Rendkívül talányos az életmódjuk. Kétszer futottam össze Mayával, amikor hallgatag szőkén cigarettázott gondolataiba mélyedve a ház előtti teraszon. Aztán hívott egy taxit, s megint nem láttam egy hétig. Megmozgatta a fantáziámat a lénye. Simán szőttem köréjük egy világháborús kémregényt. Angol-orosz vegyespáros a legjobb koktél ehhez.

A szemben lakó sprőd angol porszívó ügynököt és a fiát viszont nehezen szívelem. Sem köszönni, sem kommunikálni nem hajlandóak. Az ember bumfordi óriás, a fia pedig kellemetlen hangú, hízásnak indult tíz év körüli gyerek. Valószínűleg csak tőlünk tartják távol magukat, mivel pasast hallottam már beszélgetni másokkal. Hm, végül is nem erőszak az ismerkedés!

Akit a legjobban megszerettem, és aki nagyon fog hiányozni, az természetesen a magyar csajszi és a kislánya. Szerencse, hogy nem maradunk itt a házban, mert a hónap végétől szeptemberig Magyarországon töltik a nyarat, én meg kódoroghatnék elárvulva  a folyosókon. Csomó mindent csináltunk már együtt. Együtt főztünk, teregettünk. Tőle kaptam a palacsintát, és tegnap muffint is sütött.

Józsi és a tehenei

 Este nagyot sétáltunk négyesben a farmon, közben dumáltunk mindenféléről. A lányka imádja az állatokat, mindegyikkel el is kellett beszélgetnünk út közben. Altatódalt énekeltünk a három öreg tyúknak, akik épp lefekvéshez készültek, elénk jött egy kis esti fecsejre Ginger, a gyönyörű vörös macskalányka, és megpróbáltunk szóba állni Józsival a farm bikájával is, de láthatólag kimerült ennyi nő között (egy egész tehéncsorda ura lévén), ezért csak fáradtan pislogott a magyar vigasztalás hallatán. Kapott egy kis simit tőlünk, aztán elgyalogoltunk a kívánság fához, amelyik nagyon öreg, ezért képes három kívánságot is teljesíteni, de csak akkor, ha az ember visz neki aprót, vagy kagylót. El is határoztam, hogy csütörtökön, a brightoni kirándulásunkkor szerzek neki kagylót a partról. Remélem az én kívánságaimat sem tagadja majd meg!

(A farm, Plaw Hatch farm, a mi házunk mögött kezdődik és terül el. A kertünk vége az ő legelőjükre nyílik. Teregetés közben a teheneikben és persze Józsiban, meg Alexben a félisten tehenészfiúban is gyönyörködhetek. :D A farm területén szabad kószálni esténként. Képek és mese később.)

 Mivel a csajszi programozóként dolgozik itthon, mindig elérhető, ha társasághiányom van, s persze ez fordítva is igaz. Általában én is itt töltöm a napokat. Nélküle sokkal nehezebb lett volna jól átvészelni ezt az időszakot.